Fejlesztések

Kulturális örökségünk sokszínű lehetőséget kínál tanítványaink fejlesztéséhez… A modulfüzetek bemutató tanításai során jöttem rá, hogy tanítványaink valójában nem is ismerik sem a gyökereiket, sem közvetlen környezetük művelődéstörténeti értékeit. A helyet, ahol élnek csak praktikus szempontból ismerik, hiányzik az értékorientáció.
A szülőföldről és egy-egy kulturális örökségről versenyeken vettek részt, amelyekre két hét alatt felkészültek. Ezekről az örökségekről megtanultak egy-egy leckét, aztán az ismeretek elszálltak, elfelejtődtek. A fiatalabb tanári nemzedék sem tanult a hely művelődéstörténeti értékéről. Helytörténeti kutatók kiváló szakirodalmi tanulmányai, könyvei állnak rendelkezésre, de ezek nem a tizenéves korosztály életkori sajátosságaihoz igazodnak. Ezekből a könyvekből ismereteket szerezhetnek, megtanulhatják a fogalmakat, amelyek felfedezést, gyakorlás és élmény nélkül csak bemagolt ismeretek maradnak. A gyermeki léthez közelálló taneszközök létrehozására törekedtem, amelynek során tanítványaink élmények útján szerezhetnek ismereteket és tudást gyökereikről, közvetlen helyi értékeinkről.
Milyen tantárgyak keretében, hogyan lehet ezt az iskolai tanítás-tanulás folyamatába bevezetni? Úgy gondoltam, hogy az iskolák pedagógiai programja és a helyi tanterve kiváló lehetőséget biztosítana a helyi sajátosságok bevezetésére és tanítási lehetőségeire. A magyar nyelv és irodalom műveltségterület mint befogadó „tantárgy” lehet.
A műveltségterületek és a tantárgyak közötti integráció lehetőséget kínál a helyi kulturális örökségének megismertetésére, sőt az identitás fejlesztésére is. A célom az volt, hogy tanítványaink élménygazdag, játékos, felfedező formában szerezzenek ismereteket, fejlesszük készségeiket, ami egy kötődés kialakítását is elősegíti: tudják és érezzék, hogy mi az érték közvetlen környezetükben. Ez által egy jelentős érzelmi kötődés is kialakul, amely lehetővé teszi, hogy az értékeket  élményként átélve és felismerve megbecsüljék azokat, sőt tenni is képesek legyenek megőrzésükre, továbbvitelükre. A regonális kultura, amelyet a Loci körben megismertem egy újabb kiváló lehetőség, hiszen alkalmazkodik az új generáció nyitottságához közvetlen környezet értékeire irányítja a figyelmet túllép a hagyományos helytörténeti elemeken. Fejleszési elképzeléseimet  a kapuvári akkori Pátzay Pál Általános Iskola, a soproni Petőfi Sándor Általános Iskola és a csornai Széchenyi István Általános Iskola igazgatói támogatták. Hét évig pályáztam iskolákkal együttműködve, hogy a tanulók közvetlen kulturális örökségét feltárjuk, egy új dimenzióba, a regionális kulturában gondolkodjunk, tananyagot fejlesszünk és taneszközökbe integráljuk a tantárgyi követelményekhez igazodva. Így jött létre a moduláris felépításű taneszközcsomag. Ebbe a munkába bekapcsolódott a Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium is később. Összesen 38 tanár vett részt az általam megálmodott, megpályázott és pedagógiai, módszertani irányításommal létrejövő kutató-fejlesztő munkában.
Külön kiemelném a pedagógiai sokszínűséget, amely egy sokoldalú iskolai együttműködésre, csapatmunkára irányult, ami szerintem ma is az iskola legfőbb értékét alapozza meg. Tanító, napközis nevelő, magyar-,történelem-,biológia-,földrajz-,rajz-,énektanár, hitoktató, néprajzos és múzeológus vett részt ebben a munkában. Az intézmények tanárai közötti ún.”humánerőforrások”,az igazi csapatmunka lehetőséget biztosítottak, hogy létrejöjjön A Múzsák tánca taneszközcsomag, a regionális irodalom és művelődéstörténet tanításáért, amelynek mottója: „Műveld a csodát, ne magyarázd!” Víziómban, víziónkban évtizedekre előrelátva szerettük volna megváltoztatni az oktatást, számolva az új generációk közötti szakadékokra. A KoMA kiírt pályázata adta a lehetőséget, hogy a megye területén jelentkező fehér foltokat megjelenítsük és új taneszközöket hozzunk létre. Életem egyik legszebb élménye volt a tanárokat eljuttatni az iskolapadtól a konferenciateremig a továbbképzések tartásáig, amikor egymástól tanultunk és egymást tanítottunk. Igazi flow élményt élt átünk át valamennyien amely magába foglalta azt is, hogy az újat akaró, a mást akaró, a másként gondolkodó tanárok munkáját sokszor megmosolygás, meg nem értettség kísérte. Együtt kiálltuk a próbákat. Büszke vagyok erre a projektre, mert mi valóban műveltük a csodát és nem magyaráztuk! A know-how-ot átadtuk a határon túli, felvidéki kollégáknak is és jógyakorlatként jelent meg a SuliNOVA Nemzeti Fejlesztési Tervében.

Ilyen csodákat éltünk mi meg…